Amikor elindítottam a négyrészes balatoni sorozatomat, nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitív fogadtatásban fog részesülni különböző fórumokon. De azt sem, hogy lesz majd olyan borász, aki több levelet ír a megfelelő helyekre, miszerint a sorozatom és a benne elhangzott állítások, veszélyeztetik a Balatont. Nos, mit lehet erre mondani? Olvassátok el ti is, és döntsétek el. Némi gondolkodás után viszont arra a döntésre jutottam, hogy ezt a sorozatot fontos folytatnom. Bujdosó Ferenccel, a Dél-Balatoni borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökével, a Bujdosó Pincészet borászával beszéltem ezúttal.
Nagy a csend az olaszrizling névváltoztatásával kapcsolatban, pedig két évvel ezelőtt ettől volt hangos a média.
Fiatalos hevülettel bátrabban merünk tabukat döntögetni, de meghallgatva tapasztaltabb embereket, akik nagyobb rálátással vannak a világra – gondolok itt elsősorban Fiáth Attila érvelésére -, úgy látom, hogy nem feltétlenül létkérdés a névváltoztatás. Nem ettől fognak megoldódni a régióban a problémák. Sokkal fontosabb lenne a Balaton márkát jól felépíteni. Köztünk sem volt első körben egyetértés a szőlőfajtát illetően, amikor elindítottuk a BalatonBor tervet, s bár mi a Dél-Balatonnál sok szőlőfajtával dolgozunk és szívesen erősítettük volna a márkát egy olaszrizling-rajnai rizling házasítással, mégis a közös cél érdekében inkább a 100% olaszrizling mellé voksoltunk. Utólag belátom, hogy jó döntésnek bizonyult. Közös erővel a BalatonBor márkát kell kommunikálni Magyarországon és külföldön egyaránt. Innentől kezdve értelmét veszti az egész névváltoztatás.
Valahogy mégsem kommunikálták ezt elég erőteljesen.
Éppen a BalatonBor sikere miatt lehet azt mondani, hogy nem a név a kardinális kérdés. Ha pedig Hegybor és Dűlőbor szinten tovább gondoljuk a történetet, vannak egyedülállóbb és fontosabb üzenetek, mintsem, hogy milyen szőlőfajtát használunk. Egy Csopaki, Kötcsei, Szóládi vagy Kőröshegyi bor biztos, hogy nem fog szembejönni velünk a nemzetközi piacon.
Jellemző a magyar borász társadalomra, hogy nekiugranak egy ötletnek, miközben ez kevésbé van átgondolva?
Látva az elmúlt 25 évet azt kell értékelni, hogy egyáltalán valaminek is nekiugrottak, hiszen a rendszerváltás óta nem történt semmi Magyarországon. Egy német családi gazdasághoz képest több generációs lemaradásunk volt, arról nem beszélve, hogy szinte a nulláról indultunk mindennel. Például nálunk az első 20 év arról szólt, hogy létrehoztunk ültetvényeket és kialakítottuk a technológiai feltételeket a borok készítéséhez. Minden gondolatom a körül forgott, hogy hogyan tudunk életben maradni, és hogy milyen irányban induljunk. De ez más borászatokra is érvényes. Most – hogy már sok borász meg tudta valósítani az elképzeléseit – végre az elmúlt 5-6 évben elindult egy közös gondolkodás, amiből kiforrta magát a Rizling Generáció, Balatoni Kör és a Dél-Balatoni együttműködés.
Ha már az együttműködés és a közös gondolkodás került szóba, nem mehetek el azon balatoni hangok mellett, miszerint a sorozatomban elhangzott állítások veszélyeztetik a Balatont.
Generációváltással az ilyen fajta gondolkodás meg fog oldódni. Ha a mi korosztályunk fogja majd képviseltetni magát mindenféle érdekképviseleti szervezetekben, akkor nem lesznek különböző vélemények. Szükséges a vérfrissítés a szakmában. Sajnos nem történt meg minden borvidéken a hegyközségi rendszerváltás, például vannak olyan helyek a Balaton körül, ahol még mindig 30-40 éve azok vannak döntési pozícióban, akik nem akarnak változást. Sem közös gondolkodást, sem egységes Balatoni-borvidéket. Ha csak a 10 ezer hektárt vesszük számításba, már akkor is a józanész azt diktálja, hogy a Balatont egy egységes borvidékként kellene kezelni. A magam részéről – és mint borvidéki elnök is – az egységes régió és az egy borvidék mellé állok ki. Túl kell lépni az önös és szűkebb környezetünk érdekein, és közösségben kellene gondolkodni. Tavasszal minden borvidéken lesznek tisztújító hegyközségi közgyűlések, úgyhogy minden regisztrált fiatal balatoni szőlőtermesztőnek és borásznak azt tanácsolom, hogy jelenjen meg és válassza meg azt a megfelelő haladó gondolkodásmódú személyt, aki hajlandó az együttműködésre és közösségben tud gondolkodni.
Látsz esélyt egy ilyen fajta drasztikus változásra?
Ha nekünk 2013-ban a borvidéken sikerült, akkor másoknak is sikerülni fog. Csak elhatározás kérdése. Amíg nem történik meg a generációváltás, addig csak súrlódás és nézeteltérés lesz.
Sokan ahelyett, hogy először a saját portájukon sepregetnének, inkább csak az államtól várják a segítséget. Meg tudja oldani az állam az összes problémát?
Hadd meséljek egy történetet: múlt héten Balatonlelle vállalkozói összeültek egy megbeszélésre, és még mindig voltak olyan emberek, akik azt gondolták, hogy az önkormányzat fogja majd megoldani helyettük a gondokat. Fontos lenne viszont létrehozni szervezeteket, nálunk például ott van a Dél-Balatoni Borút Egyesület, ami szerencsére nagyon jól működik. Ha szeretnénk bármilyen pályázatot beadni, akkor az egyesülettel karöltve ezt meg tudjuk valósítani. Igaz, az ember manapság már óvatosabban kalkulálhat a pályázatokkal, de erről már Nagy Miklós is mesélt neked az előző interjúdban.
Neked van ezzel kapcsolatban bármilyen példád?
2013-tól tervezünk egy nagyon komoly beruházást, 2016 tavaszára ígérték a pályázat kiírását, amit végül 2016 novemberében lehetett benyújtani. Azóta már eltelt két szüret és még mindig semmilyen döntés nem született meg a támogatásról. Ha a turisztikai pályázatok is ilyen formában fognak működni, akkor nincs mire várni. El kell kezdeni önerőből megvalósítani a terveket. Viszont mindenképpen bíztató, hogy az országimázzsal kapcsolatban 2030-ig felvázolták a stratégiai terveket. Szintén reménykeltő, hogy ezek végre egy kézben vannak. Optimistán várom a következő éveket, de még mindig úgy gondolom, hogy a gondok orvosolására elsősorban mi magunk kell, hogy megtaláljuk a megoldásokat.
Tudnál konkrét lépésekről mondani valamit?
Alulról szerveződő kezdeményezésekkel nekünk kell meghatározni, hogy a balatoni éttermekben csak balatoni bort lehessen találni, az olaszrizling pedig legyen méltó helyen kezelve, és a vendégegységek lépjenek már végre ki a sültkolbász-hurka-hekk szentháromságból. Vannak erre sikeres példák, tehát nem lehet mindent a vendégek igényeire fogni. Ezeket a lépéseket nem fogják felülről elmondani nekünk, mi magunk kell, hogy meglépjük. Ha ehhez bármiféle kormányzati segítséget kapunk, azt természetesen megköszönjük.
Mi a helyzet azokkal, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrással?
Tudom, hogy talán kemény szavak ezek, de mindenkinek a jól felfogott érdeke a fejlesztés és fejlődés. De ez érvényes a vendégkörre egyaránt. Tudomásul kell venni, hogy a Balaton nem alkalmas a tömegturizmus kiszolgálására. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az élményekre és a minőségi vendéglátásra építsük a Balatont.
Viszont amíg egy színvonalas vendéglátóegységhez eljutok, tízszer annyi botrányosan rossz helybe ütközöm.
Szerintem jó irányban alakulnak a dolgok. Ahhoz képest, hogy 5 évvel ezelőtt a déli parton csak a Kistücsökről beszélhettünk, ha minőségi vendéglátásról volt szó, ma már például csak Balatonlellén tudok neked három olyan helyet mondani, ahová bármikor szívesen beülök.
Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője. 