„Az őszinteség nagyon fontos dolog. Az őszintétlenség egyre inkább csak problémát okoz, és elkerülhetetlenül a mélybe rántja az embert. Ha meg tudja tartani az ember az őszinteségét, a gyermeki őszinteségét az életben, akkor nem lesznek problémái.” – Sasvári Sándor, az Őszintén című életrajzi könyvéből.
Sasvári Sándor kétségtelenül a magyar musical műfaj emblematikus figurája. Pályafutását énekesként és basszusgitárosként kezdte, első nagyobb szerepe a Sztárcsinálók (Juvenalis szerepe) című rockoperában volt. A magyarországi 1986-os Jézus Krisztus Szupersztár bemutatóján Jézus szerepét alakította, a legendás Budapesti Rock Színháznak volt a tagja 1993-ig. Azóta a musical és a rockopera irodalom számos főszerepét játszotta el itthon és külföldön egyaránt nagy sikerekkel. A Dorian Graycímű darabban játszott Londonban, Jean Valjean szerepét pedig Duisburgban játszotta Victor Hugo: Nyomorultak című darabjában. 1991-ben megkapta Az év zenés színésze díjat, 1992-ben a Magyar Rádió kitüntette az EMeRTon-díjjal. 2010-ben Regionális Príma Díjban részesült, Színház és Filmművészeti kategóriában, 1993-ban az év Musical színésze lett, 2013-ban pedig megkapta a Jászai Mari Díjat. Sasi – ahogyan sokan nevezik -, emellett a lovak szerelmese, elismert versenyző, büszke apa és férj.
Azzal foglalkozol, és azt csinálod, amit szeretsz. Mennyire érzed magad szerencsés embernek?
Valóban így van! Szerencsés embernek mondhatom magam, sok mindennel foglalkozom. Az első a család, de a színház, a lovak szeretete, a sport – ami a fizikumomat és a lelkemet is egységben tartja – úgyszintén fontosak. A színház számomra egy nagy szerelem és nem panaszkodhatom, ha az elmúlt harminckét évről beszélünk, hiszen a musical és a rockopera irodalom legszebb és legnehezebb szerepeivel halmozott el. Büszke vagyok arra, ami az elmúlt harminckét évben történt velem színházi tekintetben, és úgy gondolom, hogy ez egy nagy adomány az égiektől. Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak.
Mennyire nehéz megfelelni saját magadnak?
Nem nehéz, hiszen a biztos családi háttér, amivel rendelkezem, elég erőt ad ahhoz, hogy a színházban, a pályámon és az emberekkel való kapcsolatomban a maximumot tudjam nyújtani. Ez egy nagyon biztos része az életemnek.
Tehetség, kitartás és szerencse. Mi kell még ahhoz, hogy valaki sikeres legyen abban, amit csinál?
Húsz százalék tehetség, és nyolcvan százalék szorgalom. Szerencsére már kiskoromban kiderült, hogy affinitásom van a zene iránt. Autodidakta módon elkezdtem gitározni, majd nyolc évig klasszikus gitárt tanultam. Szüleim irányítottak, hogy a zene bűvöletében éljem az életemet, és a szerény körülményeink ellenére mindent megadtak nekem, hogy erre a pályára kerüljek. Én vittem tulajdonképpen tovább a szüleim álmait, mivel a két világháború és az ’56-os forradalom körülményeinek köszönhetően nem tudták tökéletesen megvalósítani álmaikat. Édesapám (filmrendező, szerk.) és édesanyám (énekesnő, szerk.) életében ezek a körülmények eléggé hátrányos szituációkat okoztak. Mindezek ellenére, becsülettel felneveltek minket. Nagyon boldog vagyok, hogy édesapám még megélte a halála előtt egy évvel, hogy 1986-ban színpadon láthasson a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepében, a szegedi Dóm téren. Nagyon büszke volt rám és ebben a tudatban ment el közülünk, de tudom, hogy azóta is velem van, és segít nekem onnan föntről.







Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője.