Ha valaki eddig azt gondolta, hogy a Carbonara elkészítéséhez tejszín, bacon, esetleg hagyma is szükséges, nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Aki evett már eredetit, tudja, hogy köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan Magyarországon sok háztartásban és étteremben készítik. Amúgy a Carbonaraban az a legjobb, hogy tényleg pár perc alatt elkészíthető, csupán pár dologra kell odafigyelni: gyorsaság, a tészta, sajt, szalonna, szósz, és egy kevés frissen őrölt fekete bors. Nem mindegy mit használunk, de az sem, hogy hogyan készül a szósz. De most sok beszéd helyett inkább érkezzen a recept.
Hozzávalók (4 személyre):
-
1 csomag spaghetti (lehetőleg durum)
-
8 db friss tanyasi tojás
-
4 tojásnak a sárgája
-
80-100 gr pecorino romano sajt vagy parmezán, plusz ízlés szerint, ami a tálaláshoz kell
-
250 gr pancetta vagy guanciale (tokaszalonna)
-
fekete bors
Elkészítés:
A spaghetti elkészítéséhez felforraljuk a vizet, amihez 10 g/ liter arányban sót adunk. Ha forr a víz, belehelyezzük a tésztát, és a csomagoláson feltüntetett főzési időt figyelembe véve készre főzzük. Fontos: általános tévhit, hogy ilyenkor olajat is kell hozzátenni, erre semmi szükség nincs. Az eredeti carbonara elkészítéséhez szerezzünk be jó minőségű tokaszalonnát, amit nagyobb kockákra vágunk, majd egy hideg serpenyőben, lassan felmelegítve kisütjük. A szósz elkészítéséhez emberenként 2 nagyobb méretű szobahőmérsékletű tanyasi tojás, plusz egy tojássárgáját használunk fel, amihez hozzáadunk kis parmezánt vagy pecorino sajtot és gőz fölött egy kisebb tálkában felverjük. Sózni nem szükséges mivel a szalonna amúgy is sós. A másik tévhit, hogy tejszínt használunk a szósz elkészítéséhez, de jegyezzétek meg: Olaszországban nyílt utcán meglincselik az embert az ilyen dolgokért. Ha túl sűrűre sikeredett a szósz, a tészta főzővízéből adhatunk kicsit még hozzá. Ha elkészült a szósz, friss őrölt feketeborsot adunk hozzá, keverünk rajta még egyet, és már kész a szósz. Ha szépen kisült a szalonna, a serpenyőt levesszük a tűzhelyről, és hozzáadjuk a már készre főtt tésztát. Óvatos mozdulatokkal összekeverjük, hogy mindenhol érje a zsiradék, majd 1 perc elteltével a szószt is hozzáadjuk, és picit összekeverjük ezzel is a tésztát. Vigyázzunk, hogy a serpenyő ne legyen túl forró, ellenkező esetben tojásrántotta lesz az ízletes szószunkból. Tányérra szedjük, reszelünk hozzá ízlés szerint még egy kis parmezánt, szükség esetén még pici őrölt borsot. A bazsalikom nem szükséges, az csak a szín kedvéért került fel, gondoltam így szebb lesz az általam készített kép.
Buon appetito! Most már csak egy pohár jó bor kell. Ha Olaszországban fogyasztjuk el a carbonarat, mindenképpen olasz bort kérjünk mellé az étteremben. Nehogy „vaffanculo” „kívánságok” közepette kirángasson a pincér az asztaltól. Jó választás lehet egy Gavi di Gavi, Soave, de egy könnyed Chianti is működhet. Ha otthon készül el, mint például ez a feleségem által készített, képen látható carbonara, vegyétek figyelembe, hogy a szósz és a szalonna kicsit testesebb, jó savú fehérbort kíván. A választást rátok bízom, viszont mivel én nemrég kaptam ajándékba egy Kamocsay Ákos dűlőszelektált chardonnay válogatást, és mind a 6 palack bort felbontottam a carbonara mellé barátok társaságában, egyik chardonnay-t szeretném ajánlani a fogáshoz. Nem mellesleg ez a tétel Kamocsay Ákos kedvence.
Borajánlat:
Kamocsay Ákos Prémium Chardonnay 2017 Urbánkó-dűlő







Az oldal tulajdonosa és főszerkesztője.